Eclipse ProductionsAhol nincsenek korlátok...
Rick
2005.december 20.
Csodálatos nap volt akkor. A hó megcsillant a sápadt holdfényben, a szél csak úgy cikázott New York szürke utcáin. Még csak reggel 5 óra volt. Rick szerette korán kezdeni a napjait. Éppen kávéját szürcsölgetve nézett ki az ablakon, ahol csak az autókkal teli utcát látta. Nem lakott bent annyira a belvárosban, de közel azokhoz a borzalmakhoz, amik nap mint nap megtörténnek. Rick rendőr volt. Egyike azoknak, akiket gyakran bedobnak a mélyvízbe. Már régen elő kellett volna őt léptetni, de Rick nem az a fajta ember volt, aki követelőzött. Szerette járni mindig is a saját útját, a máséval nem is foglalkozva. Emiatt 40 éves korára se lett családja, de nem is bánta. Ő volt a tipikus magányos farkas…
Közeledtek az ünnepek. Ricket ez annyira nem hozta lázba, mint a többgyermekes apukákat, inkább csak annak örült, hogy ilyenkor a bűnözés is, ha csak egy rövid időre is, a hideggel fagy meg. Ennek az ideje most nem jött el. Rick még ki se kászálódott a reggeli zuhanya alól, a telefon elkezdett csörögni. Az a irritáló hang. Rick már akkor beleborzongott, ha csak meghallotta. Felvette a telefont és beleszólt:
- Tessék, itt Rick Johnson.
- Üdvözlöm Rick, itt Charlie Brown.- közölte.
Rick nem tudta hova tenni ezt az embert, vajon ki lehet és honnan tudja az ő nevét?
- Ki maga és mit akar?- kérdezte.
- Maga ezt nem értené meg, úgyhogy szeretném, ha inkább egy jó forró kávé mellett beszélnénk meg. Fél óra megfelel?- mondta teljesen nyugodt hanggal.
- Figyeljen, ha ez valami rohadt vicc…- Rick közel volt ahhoz, hogy lecsapja a telefont.
- Szó sincs itt viccről Rick, csupán egy nagy lehetőségről, amit vétek lenne kihagyni. Szóval fél óra megfelel?- folytatta.
- Nem is tudom…-gondolkozott Rick.
- Tikk-takk-tikk-takk Rick, eljön vagy sem?- sürgette.
- Jól van elmegyek, de esküszöm a…
- Ne esküdözzön itt nekem Rick, csak jöjjön el a legközelebbi kávézóba, mondjuk a sarkon.- azzal letette a telefont.
Rick gyorsan átgondolta, vajon mi lehet az egész dolog mögött. Egy hülyegyerek szórakozik? Vagy tényleg ilyen életbevágó helyzetről lenne szó? Majd kiderül. Ezzel a tudattal Rick gyorsan felöltözött és indult is. Érezte útközben, ahogy a hideg áthatol az egész testén, de ez inkább a félelem és a kíváncsiság kis keveréke volt, mintsem a hideg.
A kávézóhoz ért. Benézett a hatalmas üvegablakon és szemügyre vett minden egyes embert. Nem ült bent, csak egy ember. Kopasz volt, napszemüveg és fekete öltöny, akárcsak egy FBI ügynök. Rick bement a kávézóba és helyet foglalt az úr előtt. A férfi mintha észre se vette volna őt. Már fél perce csak nézték egymást, amikor a wc-ről kijött egy vézna, szemüveges ember, aki jobban hasonlított aktakukacra, mintsem egy ügynökre.
- Üdvözlöm Rick.- fogott vele kezet. -A nevem Charlie Brown.
- Igen már hallottam. – morcoskodott kicsit Rick.
- Akkor vágjunk is bele, mert nincs sok időnk. - vett elő egy táskát Charlie.
- Miről is van szó? - kérdezte Rick.
- Türelem Rick, türelem. – egy kis laptop került elő.
- Látja ezeket a tökéletes embereket? – fura lángokat dobáló embereket mutatott be.
- Ez mégis micsoda? – nem értette Rick az egészet.
- Ezek a társadalmunk ékkövei. – moslygott a szemüvege alatt Charlie.
- Valóban, és miért?
- Képzeljen csak el egy világot, ahol nincs többé lehetetlen. Az emberek tudják irányítani az ősi elemeket.
- Jah vágom. – mondta Rick.
- Nagyban megkönnyítené a kutatásunkat, ha csatlakozna… mondjuk teszternek.
- Nem értem teljesen, mit akar?
- Nemrég egy ásatáson egy elég fura dolgot találtunk… egy kristályt, ami képes a sejteket különféle természetfeletti erővel megerősíteni és szeretnénk tanulmányozni. Szerintem maga elég alkalmas lenne a feladatra nem gondolja?- kérdezte Charilie.
- És honnan tudja, hogy én alkalmas vagyok-e még mindig nem értem.- Rick felhúzta a szemöldökét.
- Azzal ne törődjön, csak gondolkozzon. Egyike lehet a Teremtőknek. –mosolygott Charlie.
- Hogy micsoda?...